The revolt of the blackbirds
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

The revolt of the blackbirds


 
HomeHome  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Latest topics
» Párizsban - valamikor a múlt századforduló környékén
Sabrael  EmptyHétf. Szept. 21, 2020 6:07 pm by Armaita

» Armaita
Sabrael  EmptyCsüt. Szept. 03, 2020 3:58 pm by Armaita

» Kód
Sabrael  EmptyCsüt. Júl. 16, 2020 4:10 pm by Adonisia Moore

» Első találkozás
Sabrael  EmptyVas. Jún. 21, 2020 10:39 pm by Ayelet

» Sabrael
Sabrael  EmptyVas. Jún. 21, 2020 7:20 pm by Sabrael

» SziMó
Sabrael  EmptyVas. Ápr. 05, 2020 6:56 pm by Adonisia Moore

» Minta
Sabrael  EmptySzomb. Ápr. 04, 2020 11:29 pm by Adonisia Moore

» Miért pont Tales Moon?
Sabrael  EmptyCsüt. Júl. 12, 2018 8:19 pm by Adonisia Moore

» A jó a rossz és az éhes cápa
Sabrael  EmptySzomb. Márc. 17, 2018 5:46 pm by Adonisia Moore

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (7 fő) Pént. Szept. 11, 2020 11:44 am-kor volt itt.

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 

 Sabrael

Go down 
SzerzőÜzenet
Sabrael
Angyal
Angyal
Sabrael

Hozzászólások száma : 9
Join date : 2020. Jun. 21.

Sabrael  Empty
TémanyitásTárgy: Sabrael    Sabrael  EmptyVas. Jún. 21, 2020 7:20 pm


Sabrael ¤ mértékletesség erény angyala

Please don't let me closer
Keresett
500+


SABRAEL
KARAKTER INFORMÁCIÓ
család - Angyalok. Sok olyan személy van akiket testvéremnek nevezhetnék, de túl sokan vannak és eléggé kényelmetlen lenne felsorolni a névlistát és a göröngyös kapcsolatot köztük és közöttem. Van aki szeret, de nem ért meg, van aki utál s, éppen ezért ért meg, mert akadékoskodó vagyok. Valamiért mindig észreveszem, ha valamit feleslegesen halmoznak fel és elkezdenek gyűjtögető kacatüzemmódban gondolkodni. Persze ami az egyiknek szemét az a másiknak kincs, de azért vagyok végső soron ott, hogy elmagyarázzam semmi értelme, maximum akkor lenne ha valami újat alkotnának belőle. Újrahasznosítás, a pazarlás helyett. De hát meghallgat valaki? Ritkán. Ezért sem olyan rózsás a kapcsolatom velük, mint elsőre gondolnánk. Egyrészt zavar, ha engem nélkülöznek, másrészt megértem őket. Ha szükségük lenne a segítségemre úgyis gondolkodás nélkül mennék és segítenék. Na de kinek?
Antonia. Ez a név akkor is nyomon követ ha alszom és álom helyet forgolódnom kell a szűnni nem akaró gondolataim miatt. Gondolatok. Inkább aggodalmak, amiket nappal ügyesen elnyomok magamban, de éjjel már más a helyzet. Rosszul vagyok magamtól, persze, de azzal kínzom magam, hogy nem látom őt, hogy nem tartom vele a kapcsolatot, hogyha mégis akkor csak a távolból lesem meg, megnyugtatva magamat arról, hogy vele minden rendben és tovább kellett lépnie. Kellett. De sikerült is?
Lev. Ha másképp alakultak volna a dolgok, most biztosan tudnám ki vagy és milyen sanyarú sorsod volt miattam. De hidd el, akkor sem akartam találkozni veled, amikor az anyukád ragaszkodott ahhoz, hogy maradjak még egy órácskát, mert ennyi kellett volna, hogy haza gyere és… Ráébredj meg sem érdemelsz engem, sőt sokkal jobbat érdemelsz, mint én. Ezért hagytam, hagyom mai napig, hogy magadban fortyogj és gyűlölj, inkább gyűlölj, minthogy szeress, mert mindketten tudjuk, hogyha valamit, hát azt nagyon megérdemlem.

mi a beosztásod - Mértékletességre kellene intenem mindenkit. De helyette mit teszek? Még a kapcsolataimat is mértékletesen válogatom meg, elidőzve a semmi felett, mintha lenne idő. Még a tartalmas beszédekkel teli időt is csínján osztogatom, csak akkor toppanok be valahová hirtelen, ha már tényleg nagy szükség van rám és legalább háromszor elátkozták már a nevem amiért sose vagyok ott amikor kellek.

melyik oldalon állsz? - Team Mibriefer, semleges vagyok ne haragudj.

városod - Legtöbbször New York, de ez változó

porhüvelyem neve - Nincs szükség rá.

Timur Simakov
Team Leelzebub
Erény angyal - mértékletesség
Angyal
Róka
20+

KARAKTER KÉPESSÉGEINEK LEÍRÁSA
Alap angyali képességek és ami Sabrael-re leginkább vonatkozik belőle:

1. Telekinézis  
Tárgyak, esetleg mások mozgatása akarattal. Minél erősebb az angyal, annál nagyobb tárgyakat képes mozgatni.
~ Ennek a demonstrálását inkább hadd ne kelljen bemutatnom, nem szoktam gyakorolni feleslegesen, előbb dobok célba, hogy azt fitogtassam mennyire megy ez nekem vagy sem.

2. Gyógyítás
Szárnyuk olajával, illetve a tollaik elégetéséből képződött hamuval képesek gyógyítani nem csak magukat, de más fajt képezőket is. (Utóbbi információt igyekszenek a lehető legnagyobb titokban tartani, különben könnyedén a kihasználás áldozatává válhatnak). Az olajat rendszerint mélyebb, súlyosabb sérüléseknél hasznosítják, tollaik hamvát pedig felületesebbeknél.
Önmagukra csupán akkor alkalmazzák ezt a két módot, ha angyalpengétől, vagy abból készült fegyvertől származik a sérülés. Egyéb esetben önmaguktól begyógyulnak sebeik.
~ Nevezhetsz fösvénynek, de nem osztogatom a tollaimat, harc esetén is…Úgy volna a helyes, ha állnám a sarat és püfölést, de amint szorul a hurok hidd el ésszerűnek látom az elmenekülést, mivel mindig észreveszem ha veszett ügyért harcolok.

3. Emberfeletti erő
Minden angyalra jellemző, hogy fizikálisan erősebbek az embernél, egyedül a Harcos angyalok tűnnek ki a sorból, ők fajuknál fogva még nagyobb strapabírást képviselnek.
~ Az erényem miatt „szeretnek” nem a még nagyobb strapabírás miatt, nem vagyok Harcos angyal, soha nem is leszek az. Ha támadásról lenne szó sem én lennék az első aki kezdeményezne, mindig védekezem az sokkal könnyebb, addig is van idő kitanulmányozni az ellenfél lépéseit, fogásait.

4. Halhatatlanság
Az angyalok öröklétű lények, természetes módon, betegségben, öregségben nem tudnak meghalni (öregedni sem tudnak). Ha testüket halálos sérülés éri, amely nem angyalpengétől származik, amolyan tetszhalott állapotba kerülnek, de öngyógyító képességüknek hála feltámadnak. Kizárólag az angyalpenge vagy a lángoló szent olaj végezhet velük, ezek alkalmazásánál is csupán akkor halnak meg, amennyiben halálos sérülést szenvednek általuk.
~ Valamilyen oknál fogva még mindig itt vagyok, szóval ez egyhamar biztosan nem fog változni, ahogy a huszonévesnek kinéző külsőm sem. Tehát ha azon tűnődtél vajon maga Sabrael hogyan nézne ki ráncokkal, remegő kézzel, idősen, ne pazarold rá az időd, nem fogsz úgy látni.

5. Telepátia
Alapvető kommunikációs forma az angyalok között, ám a más fajt képviselők tudatát is megérinthetik hangjukkal. Gyakori jelenség az is, hogy meghallják a feléjük intézett imát, erős kötelék folytán akár már az indíttatást is képesek érzékelni a hívásukra.
~ Megkérdőjelezheted bátran, hogy működik-e nálam. De ha komolyan kellene válaszolnom rá, akkor azt mondanám megy ez nekem, csak szelektív a hallásom és nem mindig válaszolok.

6. Memória manipuláció
Az őrangyalok profi szinten alkalmazzák, de rangjuktól függően a többiek is képesek rá. Nem ritka, hogy a halandók tudatába férkőzve emlékeket törölnek, módosítják azokat a nagyobb jó érdekében, ám egyszerű gondolatolvasásra is felhasználhatják eme képességüket.
~ Nem akartam gyakorolni, nem tartottam méltónak magam ahhoz, hogy ilyesmivel próbálkozzam. Most ezért is szenved miattam egy halandó nő, mert képtelen voltam semmisé tenni vagy megmásítani egy-két emléket. Gondolatolvasásra viszont előszeretettel használom, mindig érdekel, hogy vajon mennyire van elege az illetőnek belőlem.

7. Asztrális kivetülés
Az a képesség, amikor az angyal a testét elhagyva, asztrális síkon közlekedik, jelenik meg bizonyos helyeken, álmokban. Ilyen formájukban ártani nem tudnak senkinek, éppúgy nekik sem lehet, ez a kommunikációjuk egyik eszköze. Főként olyan esetben alkalmazzák, amikor nincs módjukban személyesen felkeresni másokat, például fogságba estek.
~ Lehet, hogy nem estem fogságba, de élőben biztosan nem mernék a szemei elé kerülni és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, viszont ha álmodik és magamat is sikerült rávennem arra, hogy ez tényleg használ valamit, akkor megjelenek neki. Pontosabban csak hagyom, hogy átélje az első találkozást, az első ölelést, az első sírást a vállamon, az első… Sok első dolgot, függetlenül attól, hogy milyen hangulatban vagyok, Antonia-t megéri így viszontlátni.

8. Kitűnő érzékek
Az emberfeletti erőhöz kitűnő érzékek párosulnak. Látásuk kiélezett, a sötétben is egészen jól tudnak tájékozódni egy bizonyos fokig. Hallásuk szintén rendkívüli; ha tudják, kire koncentráljanak, egy egész épületen belül is képesek kiszűrni a számukra fontos beszédet, hangokat.
A kerubok, őrangyalok, erényangyalok kivételes esetben arra is képesek lehetnek, hogy megérezzék az igazságot, avagy, hogy az adott esetben valaki az igazat mondja-e, vagy hazudik. A harcosokra inkább jellemző reflexeik kitűnősége.
Ez a képesség nem minden esetben áldásos a számukra, sokan képtelenek élvezni a földi javakat, mint például az ételeket és az italokat, hiszen minden összetevőt tökéletesen kiéreznek.
~ Mindenekfelett kiemelném az evést – a többi is megy, de ez főleg-, mert ennek a képességnek hála tökéletesen tudom érzékeltetni azt, hogy mennyire gyűlölök enni. Persze enni kell, de csak mértékkel. Mértékkel, amit a túlsúlyosak „démoni istene” Beelzebub nem tud betartani. Neki még lehet, hogy megvannak az ízlelőbimbói, sőt előszeretettel keveri az ízeket, de én… Ha ételnél maradunk, mint példa akkor miattam éheztetik magukat mások, mert betelnek az étel illatával és már nem kell nekik. Vagy legalábbis szeretném ezt hinni.

9. Mágikus, okkult tudás
Magyarázó szöveg nélkül
~ Ezt az információt a többiek nélkül vagy magamról sajnos nem adhatom ki, nem szeretnék prédává válni a gyengeségem vagy erősségem miatt és másokat se szeretnék bajba sodorni emiatt.
(50-50% eséllyel sikerül ezeket a tulajdonságokat bevetni, van, hogy szerencsésen van, hogy nem.)

10. Energiák
Az angyali fajra (tehát a harcosokra nem) jellemző képesség. Kivétel nélkül az összes kerub és erényangyal birtokolja a lehetőséget, hogy a halandókban bizonyos érzéseket keltsenek, mint például szelídséget, jóakaratot, alázatot, szeretetet stb… Az őrangyalok és rang nélküliek között is jócskán vannak, akiket Isten megáldott eme képességgel, ők nyilvánvalóan nem tudják egy kerub vagy erényangyal szintjén hasznosítani energiájukat, viszont kellő gyakorlás, kitartás, elkötelezettség folytán feljebb léphetnek – ez a ranglépésük egyik alappillére.
~ Mértékletesség. Ezt biztosan mesteri fokon tudom valakiben kelteni, ha nem elég erős az akaratereje és értelmetlenül mértéktelen dolgokat, ételeket, ruhákat, pénzt szeretne magának. Ha afelé nagyobb a motiváció… Sajnos akkor sem engedem el az illetőt, mert rá akarom vezetni, hogy téved és a sírba semmilyen vagyont nem fog magával vinni.




MINDEN TÖRTÉNET REJTHET TITKOKAT
Don't be afraid to lose
A nem elég régen történtek ahhoz, hogy ne emlékezzek rájuk (Jóval Lev Swain születése előtt és után)

Magához szorított, az arcát mélyen a mellkasomba nyomta és azt tette amihez a legjobban értett. Könyörgött. Nem akart egyedül lenni, nem akart szembe nézni már senkivel sem, csak biztonságban szerette volna érezni magát. Amióta jobban kiismert, már nem rejtegetem előle a szárnyaimat, nagy hiba, tudom, mert most abba is megpróbál kapaszkodni, több kevesebb sikerrel. Most nem zavar. Nekem van időm, neki azonban annál kevesebb és ezt mindig jól az emlékezetembe kell vésnem, amikor mellette vagyok, túl hamar fog megöregedni és meghalni ha a jelenlétemmel kínzom őt.
Eddig csak álltam előtte leengedett karokkal, mint valami tehetetlen madárijesztő, de amikor már sírni is elkezdett, nem játszhattam tovább az elérhetetlent. Akaratom ellenére is figyelni kezdtem a gondolataira, amik olyan keserűségbe itatott magánnyal és szomorúsággal voltak tele, hogy nem tudtam csak úgy figyelmen kívül hagyni őket. Viszonoztam az ölelését.
Csak ennyi kellett ahhoz, hogy felpillantson rám és könnyektől ázott szempilláit megrebegtesse előttem.
– Ne hagyj itt… Vigyél el magaddal, kérlek! – Egyedül nem bírom ki nélküled. Nem akarok újra egyedül lenni. Ha elmész semmi sem olyan, nincs étvágyam, nem akarok senkivel sem beszélni, idegesebb leszek és addig meg nem nyugszom amíg újra nem látlak. Ne kínozz! Maradj mellettem… Végigsimítottam a haját, még mielőtt folytathatta volna tovább a ki nem mondott szavait gondolatban. Így egy kicsit alább hagyott a könyörgése, a szívfájdalma, mert úgy érezte szeretve van és igenis valaki számára fontos.

¯\_(ツ)_/¯

Felbőszítettem. Toporzékolt amiért nem kerestem fel. Még egy vázát is elindított felém, de a képem helyett a falat találta el. Darabokra tört, csak úgy mint a szíve és ha egy szilánkra léptem volna, biztosan én is összekentem volna magam vele. Nem tudta felfogni, hogy vagyok ennyire nemtörődöm, de végül megint ugyanaz lett a vége, mint mindig. Hogy ugyan haragszik rám, meg tudna ütni, sőt meg is akar ütni, de képtelen rá, a kezeit hiába emeli fel ártón ha nem tud megütni. Leülök mellé, már nem futok előle, nem tolom el a szeretetét magamtól, csak azt teszem amihez a legjobban értek: szükség esetén megjelenek és boldoggá teszem őt a jelenlétemmel.
– Oh, hoztam neked valamit! – valójában már régóta tartogattam magamnál, de sosem tudtam odaadni neki. Nem voltam elég bátor hozzá, ahogy sok dologhoz még ebben a pillanatban sem vagyok elég bátor. Pedig egyszerűen ki kellene valahogy préselnem magamból a szavakat, mégsem megy. Sose tanítottak meg arra, hogy hogyan kell szerelmet vallani, érthető ha pocsék vagyok benne.
– Nem nagy szám, nincs benne semmi különleges, de arra gondoltam, hogy talán ez majd emlékeztet rám, akkor is ha nem vagyok melletted. – megpróbáltam mosolyogni amikor átadtam neki az ajándékot. Ajándék. Nem volt becsomagolva, szóval nem is számított igazából valami nagy ajándéknak, de amíg viseli, addig biztos lehetek abban, hogy nem utál annyira. Különben hozzám vágta volna már eddig ezt is nem?

¯\_(ツ)_/¯

Nem mindegyik „testvéremmel” vagyok kényelmes kapcsolatban ahhoz, hogy bármikor bármelyikükre támaszkodni lehessen, sosem tudni mikor néznek kémnek, vagy árulónak amiért nem ezt vagy azt az oldalt választottam. Akivel előtte normálisan szót tudtam váltani, most azt hiszi az ellensége vagyok, akivel meg alig tudtam szót váltani, most azt gondolja, hogy a barátja vagyok. Nem szeretem ezt a bizonytalanságot, ugyanúgy válaszokat akarok kapni, mint a többiek, de nem olyan áron, hogy… belekeverem az embereket. Egyiküknek sem jutott az eszébe, hogy talán a mi hibánk? Ki tudja miért? Talán, mert esetleg titokban irigykedtünk rájuk? Hogy esetleg ők a kedvencei és nem mi? Mert azt gondoltuk kivételezve vannak azáltal, hogy van lelkük és szabad akaratuk? Hogy titkon esetleg mi is meg akartunk menekülni a bukástól és a Pokoltól? Hogy mind azt szerettük volna ha…
– Nagyon éhes vagyok Sabrael. – a mondat, aminek talán kedvenc ellenfelem iszonyatosan örülne, ha hallhatná, főleg úgy, hogy semmit sem kellene tennie csak figyelnie. Figyelnie ahogy kénytelen vagyok – átvitt értelemben – őt szolgálni, az ő erejét erősíteni, ha nem csak sima vizet és kenyeret adok neki.
– Két napja nem engeded, hogy rendesen étkezzek. Miért? – kíváncsian felvonta a szemöldökét, mert már elege van az egyszerű ételekből, az ízetlen és táplálékmentes hozzávalókból, amitől nem tud erőre kapni.
– Ugye nem azt akarod ezzel sugallni, hogy kövér vagyok? – nemlegesen megráztam a fejem, nem tudtam, hogy mondjam el neki, nincs mellettem biztonságban.

¯\_(ツ)_/¯

Sosem fogom megtudni milyen az ő helyében lenni, milyen éhesnek lenni, milyen valójában mindent érezni és attól tartani, hogy a mai nap akár az utolsó lehet. Most is csak mozdulatlanul fekszem mellette és… Valójában azon tűnődöm, hogy mikor mondjam el neki nem fogok visszajönni. Igen, el akarok menni, mert minél többet maradok itt annál nagyobb bajba sodrom magunkat.
Csak egyetlen egy barátom maradt, akiben tényleg megbízom és aki nem követeli, hogy most azonnal megküzdjek vele és bebizonyítsam melyik oldalt szolgálom. Ha tőle sem kérek segítséget, ha tőle is teljesen elfordulok, valóban egy egyszemélyes hadsereg leszek megannyi nálam sokkal belevalóbb testvérem ellen. Pusztán érdekel a véleménye, hogy észrevett-e valami változást rajtam. Ez a három év emberek között és Antonia mellett, mennyire változtatott meg. A régi lennék? Ha valaki akkor ő biztosan tudni fogja.
Nem, nem vagyok a régi. Amit évezredekkel előtt undorítónak tartottam, sőt teljességgel lehetetlennek, inkább kinevettem azokat akik ilyen helyzetbe kerültek és… Tudom a szabályokat, az összes kiskaput ismerem, hogyan lehet elkerülni a bajt, de ha nap, mint nap felkeresem és maga mellett marasztal…
Mennyire borzasztó erényangyal vagyok, ha még a tisztaság bölcsességét sem sikerült ennyi idő után kellően megtartani. Semmibe veszem, hogy ezért is kedvelt a régi szép időkben a társaságomban lenni, mert úgy gondolta, én lennék a legutolsó akit befolyásolnának az emberek. Most meg mégis itt fekszem az egyikük mellett és szeretem.

¯\_(ツ)_/¯

Akkora pofont adott, hogy a fal adta a másikat amikor benyögtem neki mekkora a baj. Felelőtlennek nevezett, ostobának és még sorolhatnám a szebbnél szebb jelzőket, amik elhagyták a száját. Nem tudtam, hogy ennyire zavarná őt ha pont én mondanék el neki ilyen elég nagy súlyos dolgot. Ha valaki akkor ő biztosan nagyon komolyan veszi a munkáját. Nekem is ezt kellene tennem, de helyette mit teszek? Itt vagyok és hagyom, hogy agyon püföljön s, kirázza belőlem mindazt a „rosszat” amit szerelemnek neveznek. Hallani sem akar erről a szóról. Nem érti miért kapaszkodok ebbe az egyetlen egy érzésbe, hogy egyáltalán hogyan érezhetek ilyet, mert ő képtelen rá. Képtelen bármit is érezni. Ezért olyan tökéletes. Ezért szereti őt mindenki. Ezért nem kell félnie senkitől. Mert határozott. Van még hite. Reménykedik. Hisz valamiben, amiben én nem tudok. Ez megijeszti őt. Azt mondja megőrültem. Ha tehetné most rögtön elküldene melegebb éghajlatra vagy jobb esetben inkább odaadna… Odadobna Gabriel elé, hátha lenne egy-két jól intézett pofonja ami rendbe tesz.
De mivel nem a harcos ösztöneinkről vagyunk híresek mi erényangyalok, hamar elfárad. Rajtam ül. Az ütése is már gyengül, már csak azért teszi, mert ezt látja helyesnek. Nem érdekli, hogy ettől még ugyanúgy a testvére vagyok, hogy semmi sem változott meg.
– Menj, takarodj és old meg magad a problémád! Nem fogok segíteni. Nem érdemled meg a segítségemet. Látni sem bírlak téged Sabrael!

¯\_(ツ)_/¯

Nem oldottam meg semmit, mert nem tudtam sokáig a szemeibe nézni. Pedig megérdemelte volna, hogy segítsek neki amiért, bajba sodortam. Igen, bajba sodortam. A meggondolatlanságommal, a szeretetemmel, amit ha mértékletesen magamban tartok most nem lennék ekkora pácban. Nem mentem vissza New Yorkba. Legalábbis addig nem is fogok, amíg rendbe nem teszem a saját gondolataimat. Amíg ki nem gyógyulok ebből az egészből valahogy. Ki lehet egyáltalán?
Nem fogom felkeresni, nem tudom felkeresni. Egy cseppet sem haragszom magamra, sőt nem bánom, hogy túl sok időt töltöttem vele és… Éppen ezért nem mehetek oda. Nem láthatja, hogy igazából büszke vagyok. Büszke. Ennek a szónak a gondolatától is elvörösödik az arcom, mintha valami szégyen lenne ha a saját teljesítményemnek örülnék. Talán ha a dolgok másképp alakulnak, ha ez az egész nem történik meg, most biztosan tudnám, hogy valójában ki mellett kell állnom. Így azonban tényleg egyre nehezebb a helyzet. Elég ha a sajátomat bonyolítom és szépen apránként kilépek az életéből. Az lesz a legkevesebb amit még érte tehetek. Ha hagyom, hogy éljen. Hogy tényleg boldog legyen. Hogy a családja mellett maradhasson. Akik jobban szerethetnék őt, mint én. Akikre megtanulhatna támaszkodni, akiknek elmondhatná, hogy milyen egyedül van néha. Akikkel elbeszélgetne akkor is ha én nem vagyok ott. Akik jobb szívvel is viseltethetnének iránta, talán akkor nem titkolózna annyit. Talán úgy könnyebben felejtene el engem, úgy nem kellene bocsánatot se kérnem.

¯\_(ツ)_/¯

Az idő minden sebet begyógyít, vagy legalábbis megtanít élni vele és tovább lépni, amennyire lehet. Viszont akármit is teszünk a gondolatainkban még mindig ott van a másik, mintha mi sem történt volna, csak sóhajtozunk azért ami a miénk lehetett volna, ha vagyok elég bátor és szembe nézek a tetteimmel. Szembe lehet-e nézni velük ennyi idő eltelte után is?
Egy magas épület tetején ücsörögve bámultam a várost, cipő nélkül, fekete bő nadrágban és egy szürkésfehér blúzban. Nem rongyosodtam ennyire le, csak szerettem volna ha egy kicsit átjár a levegő és amennyire lehet megszellőztet, eddig elég rendesen összeborzolta a külsőmet, de a legbelül tomboló valamin még ez sem segített. Ma van a születésnapja, de csak úgy, mint a tavaly, vagy azelőtt minden egyes évben most is távol maradok tőle. A tizennyolcadik születésnapján majdnem összejött, hogy szembe nézhessek vele és… valaki másnak adhassam ki magam, mint az apjának. Egy barátnak, aki híreket hozott rólam, hogy esetleg meghaltam és örüljön neki, mert egyáltalán nincs mit sajnálni. De akkor meg sokkal rosszabb lennék, mint amire várt volna, nem igaz?
Persze, itt ülni könnyebb, mintsem ott teremni előtte, az anyja előtt és kinyögni azokat a szavakat amikkel már évek óta elkéstem. Ehelyett inkább Rodin Gondolkodóját utánozva kibámulok a fejemből és a tetőn szobrozok. Félhetnék, hogy esetleg célpont lehetek azoknak akiknek a szemében ékeskedő tüske vagyok, de nem, helyette egyszerűen csak várok. 
©  Hell or Heaven
Vissza az elejére Go down
 
Sabrael
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The revolt of the blackbirds :: Where’s my love alternative :: Próbafülke :: Előtörténetek-
Új téma nyitása   Hozzászólás a témáhozUgrás: